2014/12/07. Eseménytelen, szürke, borús, esős nap.
Ezért a pontosan egy évvel ezelőtti élményemet teszem közzé:
„Már elvonási tüneteim voltak, úgyhogy muszáj volt biciklire ülnöm. Ez több okból is elhibázott lépés volt (annak ellenére, hogy legbelül tudtam, hogy az lesz).
Egyrészt akkor (2013/12/07) havazott először. Második napja volt a hidegbetörésnek; tehát zimankó plusz viharos nyugati szél kombó várt még rám.
Úgy kalkuláltam, hogy ha már viharos, úgyis felszárítja az utat. Nem. Nem szárította fel.
Tiszta latyak lett minden a pár milliméteres hótakarótól, ami különleges, ragasztószerű egyveleget kevert az aszfaltra a traktorok, illetve az elkerülő építésében résztvevő különböző tehergépjárművek úton közbenjárásának hála, ami ráadásul profán pofátlansággal mocskolta össze a kerékpárt és a rajta szenvedő jómagam ruházatát.
A konstans nyugati szél oldalba kapó, taszító hatására drótszamaras kötéltáncot lejtettem, ahol alattam nem pertli, hanem kátyú-sár-lószar triumvirátusa nehezítette a még könnyebb autó alá kerülést.
A szibériai állapot nyakamra nehezedő nyűgjét az égbolton megjelenő hatalmas teknős groteszk gúnnyal manifesztálta, aki talán a Télapónál történt, Rudolfot leváltani igyekvő, de mégis sikertelen állásinterjúját hivatott felejteni azáltal, hogy a horizont alá bukik búskomor sietségében.”
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése