MPL; the Mutherfucker Pursuit Leap

A Magyar Posta kezelési stratégiája a karácsonyi (és mindenkori) kiszállítás-mizériával kapcsolatban a következő:

Kb. 70 kilométer per óra sebességgel tolja az ürge a lakó- és pihenőövezetben, majd mikor észreveszi a házszámot a rutin vizsga egyik ismert részfeladatát ülteti át a pillanatba és produkál egy intenzív fékezést a pázsitodon, sőt a lendület hevében még dudál is kettőt.

Azt gondolná az ember, hogy ezek aztán belevaló népség, megszakadva, lóhalálában sürögnek-forognak, csak azért, hogy minél előbb kézhez kaphasd rendelésed. Egyet pislantok, már a nyitott kerítésajtónál jár -ahol egyébként a postaláda is van-, de hirtelen megtorpan. Vet pár közömbös pillantást a bejárati ajtóra, s már veszi elő a cetlit, azt, amit akkor szokás, hogyha nem találnak itthon senkit.

Én pedig iparkodva, a papucsaimba szerencsétlenkedve belépve majdhogynem átbukva a közlekedőt díszítő szőnyegen, feltépem a bejárati ajtót, és artikulált köszöntésemet az üdvözlés jeleivel megspékelve késztetem megállásra Mr. Hurrikán hátát, akinek visszaforduló arcán a bosszúság által okozott ráncok járnak sramlit.

Csüggedt medvecammogással baktat felém közben unottan közli az összeget (pontos összeget kell adni a postásoknak, mert átlag 300 forint alatt sosem akarnak tudnak visszaadni -priceless pillanataim, amikor a derekán lévő tatyón fájdalmasan elhúzza a cipzárt, és látod, hogy tele van apróval, százassal és társaival, ujjaival mégis kajlán, ide-oda lökdösi az érméket, és fejcsóválva, szájat lebiggyesztve közli, hogy nincs aprója, és hogy ugye nem haragszom meg, hogyha most nem ad vissza); szóval Mr. Speed most kicsit tesze-tosza, hiszen fogalma sincs hová gyűrte a fuvarlevelet és hogy tulajdonképpen hol kellene aláírnom az átvételt a vízszintes pont-vonalak rengetegében -amit súlyosbít a tény, hogy a lap, amit a kezembe nyom nemcsak átvitt, hanem szó szerinti értelemben véve is a sötét középkorból maradt pergamenre emlékeztet-; ráadásul nekem ugyanúgy koncentrálnom kell, hiszen a karakterek garmadájából való kihámozás mellett a kerítésen egyensúlyozva történő hitelesítés sem olyan egyszerű.

Még egy gyors pillantást vetek a lapra alkotott Braille-írásomra, és miközben azon gondolkozom, hogyan lehet mindezt hiteles szignatúraként abszolválni, szervusz humillimuszként kell konstatálom önmagam előtt a tényt: Mr. Hurrikán már a sebváltót markolja ...