Kurvák vagyunk mind

Azon gondolkoztam, mennyire reális avagy hiteles az a megállapítás, ami elítéli a pornóiparban dolgozókat.

Az egyik aspektus ugye a manapság népszerű überfeminizmus, ahol a felsőbbrendű női jogokért ágálnak a ronda, életunt, frigid, önértékelési zavaros, komplexusos nyomoros, pókhálósvaginájú nősoviniszta nácik (illetve ezen jelzők legalább egyikével bírók).

A nőket eszköznek tekintik a filmekben, a nőket kihasználják. Satöbbi.

(Érdekes módon mégis mindenki hozzájuk akar hasonlítani, életvitelben minimum.)

Az az igazság, hogy beszélgetni kellene olyanokkal, akik ezen a területen dolgoznak, olvasni kellene külföldi pornószínészek blogjait, és akkor talán nem élnének a nyomorultak dilettáns moralizmusban.

A pornóban olyan nők (és férfiak) dolgoznak többségben, akik szeretik a szexet. Ilyen a természetük. Ez tetszik nekik, ez izgatja fel őket, így tudnak kielégülni (bár én vallom, hogy sokszor nem ez az elsődleges szempont náluk, hanem az, hogy egyszerűen csak megtörténjen velük egy adott helyzetben, adott körülmények között, adott emberrel/emberekkel).

Vannak persze olyanok is, akik a pénz miatt csinálják illetve egyéb, önös érdekből, de a muláért munkálkodók nagyon hamar kiégnek, és amellett, hogy a kiszolgáltatottság, a megalázottság és az undor fogja körüllengni minden egyes gondolatukat, valószínűleg valamilyen függőségbe is belecsöppennek, és a napfényre került múlton csámcsogó/ítélkező közvélemény, a környezet gúnyos, lenéző visszhangjai csak tovább erősíthetnek a lelki/testi nyomorukon.

(Érdekes példa Magyarország is, ami az USA után a második helyen áll a pornóskurvák exportját tekintve: ez mind csak a pénzről szól, vagy egyszerűen ilyen a természetük? - költői kérdés, választ sosem fogunk kapni).

De azok, akik valóban szeretik a szexet, a promiszkuitást, vagy a parafíliákat -mert vannak ilyenek, miért ne lennének, hiszen rendkívül változatos az emberi nem, és annak gondolkozása, igényei, vágyai-, azok igazán a pornóban találják meg a számításaikat. Sőt, a kamera mögött még szabadabban, még perverzebben viselkednek, élnek, a kamera mögött nincsenek szerepek, kötött jelenetek, mindent az ösztönös jellem igénye rendez, természetesen erre szintén nyitott partnerekkel. És ebben benne van a mocskosabb, betegebb együttlétek garmadája is akár.

Mindez pedig a mi személyes szexuális együttléteinkben ugyanúgy jelen van.

Itt érkeztünk el a  másik aspektushoz, amikor a nem pornózó emberek értékítéletet mondanak a felnőtt filmek színészeiről, és gyorsan lenézően és megkönnyebbülve hozzáteszik: én szerencsére nem ilyen vagyok.

Dehogynem.

Mi ugyanolyan prostituáltak vagyunk. 

Mi nem válogatunk? Mi nem próbálunk ki több partnert? És ami talán igazán gusztustalan -sokkal jobban, mint a testi együttlétek a kemény pornóban- és álszent: mi talán nem használunk másokat saját testi vágyaink kielégítése érdekében? Mi nem használunk másokat személyes érdekből?

Dehogynem.

Sokszor meghatározott baráti társaságon belül cserélődnek a férfiak és a nők (mint ahogy egy-egy pornócég is több, de állandó, szerződtetett férfi és női színészekkel dolgozik).
Kipróbáljuk a másikat, ha nem tetszik, kidobjuk, és jön a következő. Néha vissza-visszatérünk a lepattintotthoz, mert éppen kell egy alapos dugás, vagy egy lakás, vagy éppen csak félünk a magánytól és a láthatáron nincs senki, aki szabad lenne vagy akihez lenne gusztusunk. Szájról szájra járunk, tesztelünk, és amikor már meguntuk vagy jön egy újabb érdek -mondjuk a család (iránti igény)-, akkor bekopogtatunk annál a személynél, akivel a legjobb volt a szex, és aki a legjobban tudott hozzánk alkalmazkodni, akit mindig is a legjobban szerettünk. Hogyha a másik illetőnek nem mi voltunk a legjobb numera, na az már kellemetlen szituáció; mert akkor vagy egy másodrangú félnél kell lehorgonyoznunk, vagy folytathatjuk a keresést, megkockáztatva a rizikót, hogy végleg egyedül maradunk vagy maximum egy elmebeteggel.

Kurvák vagyunk mind.