Érdek-kapcsolat #1

Azon gondolkoztam, mi értelme világot látni úgy, hogy közben nincs kivel -őszintén, hátsó szándék nélkül, önös érdek nélkül-, megosztanod az egészet?

Az ottani élmények és emberek feledtetik veled mindezt?

Vagy éppen ezek az utazások segítenek hozzá ahhoz, hogy megtaláld a számításaidat? Egy ugródeszka az áhított élet felé, csak előtte kell egy kis seftelés?

Vagy ha hosszabb kinttartózkodást tervezel, akkor az ott tanultak segítenek majd ahhoz, hogy élhetőbb életed legyen idehaza?

Márha egyáltalán haza akarsz jönni ... 

(Valójában pedig, hogyha megtaláltad az igazit, tényleg az a legfontosabb, hogy állandóan világot lássatok, hogy utazgassatok? Tényleg úgy teljes a kapcsolat, tényleg azáltal ápoljátok, hogy rendszeresen egzotikus helyekre utazgattok? Aztán a képeket feltöltitek a közösségi hálóra, hadd csámcsogjanak és köpködjenek titeket a mások.
Ezek sem őszinte kapcsolatok.
Mivel érdekből álltak össze a tagok, a lelki, morális tényező hiányát ezekkel az ad-hoc kalandtúrákkal kompenzálják. Elképzelhető, hogy ez sokaknak bejön.

Nem az a legnagyszerűbb érzés, amikor hazamész, és tudod, hogy otthon vár valaki? Akit szeretsz, akit tisztelsz, akiben megbízol. Nem számít, hogy éppen tévét néz, köt, olvas, alszik. Lényegtelen, csak ott van. Aki előtt az lehetsz, aki. Aki előtt nem kell játszanod. Aki előtt nem kell féltened semmit és semmidet. Ennél mi lehet fontosabb?

De ez egy másik téma.)

Néha nem tudom eldönteni helyes avagy helytelen cselekedet-e, amikor valaki nem érdekből él.

A lány, aki kimegy Németországba, au pair-kedni, mivel kötelező nyelvet tanulni, nyelvtanfolyamra jár. Ott megismerkedik egy 15 évvel idősebb francia férfival, aki -hozzá hasonlóan- szintén világot akar látni. Miután befejezi németországi munkáját, cuccolnak is össze, majd dobbantanak Amerikába. A férfi jóvoltából, pénzéből, kapcsolatainak köszönhetően partikon vehet részt, bejárja fél Los Angelest, olyan előadóművészekkel találkozhat, amiről más csak álmodni sem mer.

Cserébe nem kell mást tennie, mint együtt élnie egy néhány hete ismert manussal, akivel igazán nem tudják megérteni egymást, hiszen mindegyiküknek más az anyanyelve, így marad a kicsit német, kicsit angol, no meg a testbeszéd. A férfiról, magánéletéről nem sokat tud. Nem nagyon akarja megkérdezni és tulajdonképpen nem is nagyon érdekli. A 'faszim', a 'fiúm' kifejezéssekkel utal rá, a valódi nevét és arcát sosem tudja meg a közvélemény. Néha le kell feküdnie vele. Tulajdonképpen ez a lánynak sem baj, hiszen vannak testi igényei. Persze, nem mindig esik jól, és a világlátással hitegetni a szerelem hiányát előbb-utóbb kevésnek bizonyulhat.

De világot lát. Tapasztal, néha akár rosszat. Benne van a pakliban; a célért/álmokért bármit?

Nyilván, nem mindenki így próbálkozik, és ha próbálkozik is, nem mindig ilyen szerencsés.
Sokszor nem ilyen szerencsés.

Egyébként meg; ki ne akarná ezt a világlátó, kalandos életet választani azzal szemben, amikor a szülőfaludban vagy a kisvárosodban, illetve azok 30 kilométeres körzetében bohóckodsz éhbérért, cigánymentalitású, proli magyarok között egy szar munkával, amit bármikor elveszthetsz, amit gyomorgörccsel végzel, amit még utálsz is, a megkeresett pénzed meg arra elég, hogy eltekerj a településed határába, az erdő szélére szemeteszacskókat nézegetni kirándulás gyanánt.

Világot látni, hasznosat tapasztalni, életben maradni tisztességesen esélyed sincs.

Elkurvulás. Érdek.
Amikor ezt látja az ember, nem feltétlenül irigység, düh van benne. Sokkal inkább egy érzésé: az igazságtalanságé.
Van, aki képtelen szembeköpni a filozófiáját; mert érez; és az fájdalmas, szégyenkezésre okod adó, bűntudatkeltő cselekedet lenne számára.

Így viszont mi van? Vagyis inkább mi nincs. Nincs társ (mert vesztesnek tartanak), nincs használható nyelvtudás (mert a nyelvtanfolyamra járás nem ad beszédkészséget), nincs hasznos munkatapasztalat (mert a betanított munka nem munka).
Nincs az életet pozitív irányba elmozdító élettapasztalat.
Nincs elismerés, nincs sikerélmény.
Semmi sincs.
Csak a vergődés. A kudarc. A megalázottság. A tehetetlenség.

A haszontalanság érzése. Ha pedig úgy érzed, haszontalan vagy, lélekben meghalsz.

Mindezt azért, mert becsületesen, tisztességesen; szabályok szerint; logika szerint; alázattal, tisztelettel akarsz élni.

Emberséggel.

Emberként.

Egyedül.