Itt vagyunk a mindennapok színpadán.
Minden nap, mindenki, az ő kis egyéni sérelmeit játssza. Non-stop darabok ezek. Mindenki elfér rajta, a kiöregedő színészek helyett mindig talál újat a forgatókönyvíró élet, sors, Isten, Fortuna; akárki.
Én is csak játszani akartam. Játszani, mint a többiek.
De valahogy ezért én túl nagy árat fizettem, túl nagy büntetést kaptam.
A válogatón már ki kellett volna szórni?
Nem szabadott volna színpadra engedni?
Bárcsak lenne egy súgóm.
Kérlek, suttogd a szövegem.
Segíts nekem.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése