rólam

„Ha találnék egy munkát, egy feladatot, egy eszményt vagy egy embert aki kell nekem - függővé válnék az egész világtól. A szálak egymásba futnak. Szorosan össze vagyunk kötözve. Mindannyian egy hálóban vagyunk, a háló vár ránk, és egyetlen kívánságunk taszít ebbe. Akarsz valamit, ami drága számodra. Vajon tudod -e, hogy ki áll lesben, hogy kitépje a kezedből? Nem tudhatod, talán túl bonyolult, vagy túl távoli, de valaki lesben áll, és te mindenkitől félsz. És meghunyászkodsz, csúszol-mászol, könyörögsz és aláveted magad nekik - csak azért, hogy megtarthasd. És nézd csak meg azokat, akiknek aláveted magad.”

„Rengeteg embert semmibe vesznek, de abban a pillanatban, amikor azt látják, hogy valaki, aki egész életében semmibe vette őket, hirtelen legyengül és társas lénnyé válik, rögtön hanyatt dobják magukat előtte, mancsukat behúzzák, hogy vakargasd a hasukat.

A szép magyarázatok sosem az igazi indokok.

Tudják, te lealacsonyítod magad azzal, hogy szükséged van rájuk, a csúcsról ereszkedsz alább -mert minden magány csúcspontot jelent-, és ők élvezik, hogy barátságukkal leránthatnak a magasból. Noha, természetesen, egyikük sincs ezzel tisztában tudatosan, kivéve téged. Ezért gyötrődsz közben.”

„Mi a legborzasztóbb élmény, amit el tudsz képzelni? Nekem ez - egyedül hagynak, fegyvertelenül, egy zárt cellában egy nyáladzó vadállattal vagy egy dühöngő őrülttel, akinek valami betegség tönkretette az agyát. Semmi más nincs, csak a hangod - a hangod és a gondolat. Rákiabálsz arra a lényre, miért ne nyúljon hozzád, a legmeggyőzőbb szavak jönnek elő belőled, a megdönthetetlen érvek, az abszolút igazság eszközévé válsz. Látod, hogy egy élő szempár mered rád, és tudod, hogy az a valami nem hall téged, nem juthatsz el hozzá semmilyen úton, mégis lélegzik és mozog ott előtted, saját céljával. Ez iszonyatos! És ez ül a világon, ez ólálkodik valahol az emberek között, ugyanaz a dolog, valami zárt, lélek és értelem nélküli, teljesen fékezhetetlen, de olyan valami, aminek van saját célja és ravaszsága. Nem gondolom magamról, hogy gyáva lennék, de félek tőle. És csak ennyit tudok róla - létezik. Nem tudom, mi a célja, nem ismerem a természetét.”

Ayn Rand - Atlasz vállat von