A nemes banda négy tagot számlált.
A góré, egy nyugdíjas manus
Kinek védjegye délutáni Soproni sörfogyasztása,
Továbbá az ősz minden színében pompázó
Hézagos fogsorának mosolyijesztő nyílása;
Orrfacsaró szájszaggal kirúzsozva.
Fia, kinek e feketemunka létszükség,
Mert ha nem lenne,
A havi 300-350 ezer forintjával
Megtépázott koldusként bizony külföldre menne.
Egy ifjú suhanc,
Kinek szerelmi vágya amolyant nagy
oly kicsi munkakedve.
No, de sebaj
Hiszen itt van egyetlen kistestvére
Egy miniatűr mislenbaba,
Ki ízes proletár káromkodását
Ipari mennyiségű édességgel és kólával oltja.
Amit persze jó gazdákhoz híven,
Anyám tett ki nékik menten.
Mégis,
Utóbbi kettő nem is tévedt túl gyakran itten.
21. század ide, csúcstechnika oda,
A kútfúró megviselt középkori váza
Megépíthetetlen cifra nyavaja.
Elkészítésének univerzumi bonyolult volta
Bábel tornyát roskatagon gúnyolta.
S az igazság biza az,
A szaknyelv, melyet több évtized formált
Hasonlóan romlott, rozsdás és deformált.
Úr áldja meg a vulgáris szólásszabadság oltárát
Áldozni rajta, mily öröm, a teremburáját!
Négy napi kemény ámde eredménytelen munka
Hőseinket totális delíriumba fonta.
Erőfeszítéseik vörös, izzadt karma
Az egykor zöld gyepet is viaszos szarba vonta.
Széttaposott fűszálrengeteg, keresztbe tört virágcsokor életek
Rájuk az iszapos föld szór hamuszínű lepelet.
Anyám baja is nőttön nőtt
Hiszen kertje, melyet oly gondosan ápolt s őrzött,
Atomtámadás utáni végstádiumban vergődött.
Még egy sóhaj, egy elkeseredett, kiábrándult lökés
A fúrófej nyög, köveken csikordulva vicsorít
Majd 20 méter mélyen egy utolsót takarít.
A felszakadó, megkönnyebbült nevetés
Piszkos, nyűtt arcot kanyarít.
Ides is felsóhajt,
S bár pénztárcája súlya jócskán anorexiás,
Végre van víz, melytől a kert lehet újból fantáziás.
2012. októbere
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése